| Azt hiszem elérkezett az idõ a fenti írás folytatására! 2009-et írunk, és bizony a ledek, és a ledes világítások sokat
fejlõdtek. A másik ok: elkezdtem egy újabb lámpa építését, és a kísérletezés közben sikerült szert tenni néhány
érdekes tapasztalatra - ami talán másokat is érdekelhet. |
| A korábban készült kerékpárlámpám huzallábas ledekkel világított, azonban jelenleg már kapható olyan powerled amelynek a
hatásfoka sokkal jobb, mint a korábban használt huzallábas társaié. Gondolom ezek után sejthetõ, hogy az újabb lámpa powerledekbõl
készül :), konkrétan 4db CREE ledet használok fel a hozzá való optikával együtt. Ezek hatásfoka 1W meghajtó teljesítmény esetén
100 lm/W körüli, ami már a fénycsövek hatásfokánál is jobb!! |
Az áramforrás maradt a jól bevált kerékagy-generátor, hiszen
az ezzel meghajtott lámpa eddig is kellõ fényerõt adott, az újabb ledeknek pedig jobb lesz a hatásfoka, valamint a korábban felsorolt szempontok
többé-kevésbé ma is érvényesek. |
Ezek után a legegyszerûbb megoldás az lett volna, ha a négy powerledet a 4x 27
ledes lámpafejekhez hasonlóan (2-2 ellenpárhuzamosan és ezek sorbakötve) használom fel. Azonban azóta néhány dolgot át illetve meggondoltam. Ha
a ledek, a generátor által szolgáltatott áram félperiódusaiban felváltva világítanak, akkor sokkal rosszabb hatásfokkal üzemelnének,
mintha egyszerre világítana mind a 4 led. Ugyanis ezeknek a powerledeknek az ajánlott árama 350mA, persze 700mA-t vagy akár 1A-t is elvisel, de a fényereje nem
növekszik ezzel arányosan, vagyis a hatásfok romlik nagyobb áramok esetén. A generátor pedig 500...600mA-es áramot is "lazán" tud adni. |
Persze ez a probléma könnyen áthidalható lenne, ha mondjuk kétszer annyi (8db)
ledet használnék fel, ez jól is nézne ki, de anyagilag igencsak drága mulatság lenne (azért a 100lm/W-os széria még elég drága). Akkor mi
a megoldás? |
Elsõ
körben egy graetz egyenirányító felhasználására gondolna az ember, így nem felváltva, hanem egyszerre világítana mind a 4 led. Ez viszont
felvet néhány problémát, nézzük csak: Graetz egyenirányító használata esetén egyszerre 2 diódán folyik az áram, emiatt
legalább 1,2V feszültségeséssel kellene számolni. A sorbakapcsolt ledek nyitófeszültsége ilyenkor 6,6V körüli, tehát csak az
egyenirányítás miatt jóval több, mint 15% veszteséggel kellene számolni! Ezt annak ellenére túl soknak tartom, hogy a ledek nagyobb hatásfoka
ezt bõségesen kompenzálná. Persze léteznek schottky diódák is, amiken kb. fele akkora feszültség esik, mint a sima diódákon, tehát
ezekkel "csak" 8% körüli lenne a veszteség. Persze én még ezt is sokallom, hiszen a generátor segítségével, izomerõvel megtermelt energiát
jó lenne minél nagyobb arányban világításra fordítani és nem hõtermelésre. |
A következõ ötlet: hogy mi lenne, ha építenék egy
szinkron-egyenirányítót? Korábban már megígértem néhányaknak, hogy közzéteszem ennek a kapcsolási rajzát, íme:
Ezzel a megoldással a fetek típusától függõen szinte tetszõlegesen kicsire szorítható le az egyenirányításból eredõ
feszültségesés, elvileg olyan mértékben, hogy nem is szükséges különösebben a hatásfokát számolgatni (0,01...0,04V). Azonban ez
a verzió sem készült el... Az egyik oka az volt, hogy nem volt kéznél megfelelõ fet amit felhasználhattam volna. A másik ok, hogy azért ennek a
megoldásnak is vannak korlátai: a szinkron-egyenirányító csak addig mûködik jól, amíg a kimenetére nem teszünk elkót, tehát a
ledek ezzel is villognának, de dupla frekvencián. Mindenesetre elsõsorban az elsõ ok volt a meghatározó, mert ez egy igen jó hatásfokú megoldás
lenne, tehát valamikor majd ki is fogom próbálni :) |
A
következõ ötletem az volt, hogy lehetne extrém alacsony nyitófeszültségû schottky diódákat használni, ezeken mindössze 0,1...0,15V
körüli feszültség esne (graetz esetén kb. 0,2...0,3V). Ez egy jó kompromisszum lenne, mert az ebbõl eredõ nem túl nagy hatásfokromlást
kompenzálhatná, hogy nagy értékû elkókat használnánk az egyenirányító után kapcsolva, ezzel a ledek villogása megszûnne,
és a váltakozó áram periódusaitól függetlenül a lehetõ legjobb hatásfokkal dolgoznának a ledek. (Megj.: a ledek sima DC áramról
meghajtva jobb hatásfokkal világítanak, mint az alacsonyfrekvenciásan szaggatott áram átlagértékétõl). Ennek a megoldásnak a
hátránya, hogy az ilyen speciális schottky diódák visszárama magasabb a szokásosnál, ezért ez további veszteséget okozna, azonban a
generátor 6..7V körüli feszültségénél ez még nem számottevõ. Tehát ez a megoldás tulajdonképpen már egész jó
lenne, ha nem kéne hozzá spec. dióda, és nem lett volna a tarsolyomban újabb ötlet is... :) |
Mielõtt folytatnán jöjjön néhány gondolat a generátorról
A generátor belsõ ellenállása (impedanciája) két dologból tevõdik össze. Az egyik a generátorban levõ tekercs huzaljának ohmos
ellenállása, ez a bringámon levõ generátor esetében kb. 5ohm. A másik a generátor tekercsének induktivitása, ami itt 23mH. Elsõsorban ez
fogja az áramkörben folyó áramot korlátozni, mert a ledek feszültség-áram karakterisztikája viszonylag meredeken változik.
|
A generátor feszültsége a fordulatszám emelkedésével egyre nagyobb, a
ledek karakterisztikáját ismerve ez azt jelentené, hogy az áramerõsség is erõsen emelkedne a fordulatszám növekedésével. Növekvõ
fordulatszám esetén azonban a feszültséggel együtt a frekvencia is növekszik, nagyobb frekvencián pedig a belsõ impedancia induktív része is
egyre nagyobb "ellenállást" képvisel, emiatt szerencsére a ledek árama sem növekszik annyira meredeken.
Gyalogos tempóban, (ahol a ledek éppen világítani kezdenek) a frekvencia kb. 11Hz, az XL=1,6 ohm lesz, gyorsabb tempónál (20...25km/h), pl. 50Hz-en azonban
már XL=7,3 ohm, ami nagyobb, mint a huzal ohmos ellenállása. Miért is számítanak ezek az adatok? Nézzük: az egyenirányítás
mindenképpen jelent némi kompromisszumot, de azt már eldöntöttem, hogy mégis érdemes egyenirányítani. Mikor is okoz ez problémát? Alacsony
fordulatszámon, amikor a generátor feszültsége kicsi és éppenhogy eléri a ledek nyitófeszültségét, mert a diódákon esõ
feszültség tovább csökkenti az áramot, vagyis picivel magasabb lesz az a sebesség ahol a ledek már jó fény adnak. De mi is van azzal a soros
induktivitással? Mi lenne, ha soros kondenzátorral "kihangolnánk", mégpedig arra a frekvenciára, ami a világításhoz tartozó minimum
fordulatszámnak felel meg? Ezzel a soros induktivitással bevitt XL-t vagyis kb. 1,6 ohmot "visszanyernénk"! Nagyobb fordulatszámon pedig a kondi már annyira kicsi
impedanciát jelentene, mintha nem is lenne ott az áramkörben! Persze ez a soros kondi többezer uF-ra adódik, tehát nem olyan egyszerû a dolog, vagy
mégis? |
Vagy mégis. :)
Használjunk feszültség kétszerezõ egyenirányítót, schottky diódákkal! Itt is két (schottky) diódányi feszültség
esik, de a kimenõ fesz 13V körüli, ami azt jelenti, hogy így csak 4..5% körüli az egyenirányítás vesztesége. A kondik megfelelõ
méretezésével a generátor belsõ impedanciájának az induktív része is kihangolható "egy füst alatt", és további
szûrõkondik is berakhatók a kétszerezõ kimenetére! Nézzük a kapcsolási rajzot:
|
Ez a megoldás viszonylag egyszerû, kevés alkatrészt tartalmaz, és hatásfok
szempontjából is egy egész jó kompromisszum. Persze a dupla kimenõ feszültség miatt mind a 4 ledet sorba kell kapcsolni, de végülis ez nem
probléma. A generátor 23mH induktivitása a kétszerezõ 2x 3300uF-nyi kondenzátorával kb. 12Hz-en rezonál, tehát alacsony fordulaton kissé
növeli a ledek áramát, (az egyszerû egyenirányítós alaphelyzethez képest). Ezzel talán kompenzálja az egyenirányításból
eredõ feszültség (és áram) veszteség egy részét.
A megépítésrõl pár szó. A kapcsolásban felhasznált schottky diódákat PC tápból bontottam, és olyan példányokat
válogattam ki amelyenek 0,3V alatti a nyitófeszültsége 0,5A áram melett. C1 és C2 kapacitását (és feszültségtûrését) a
generátor paramétereinek ismeretében választottam meg, a korábban leírtak szerint. C3, C4 a további szûrés "kedvéért" van
beépítve, ezek lehetnek akár nagyobb kapacitásúak is. A tápfeszültség megszakításakor a ledek még egy rövid ideig
világítanak a kondenzátorokban tárolt energia miatt, sajnos ez egy keresztezõdés és/vagy lámpa elõtt történõ várakozás
idejére nem elég, de ilyen irányú fejlesztésen is gondolkozom. A ledeket a hozzá való optikával együtt, egy plexilap segítségével
szorítottam rá egy szögaluminum darabra, összesen 10db rozsdamentes M3-as csavarral. Ezt az egészet pedig egy alu zártszelvény darabhoz is
hozzácsavaroztam. Ebben a zártszelvényben kapott helyet a kétszerezõ, a szûrõkondik, és a lámpa kapcsolója. A viszonylag nagy
felületü és hõkapacitású aluminum anyagok egyúttal a ledek által termelt hõt is elvezetik. A zártszelvény oldalát és a
szögalu alsó és oldalsó nyitott részét egy vékony, megfelelõen meghajlított aluminumlemezzel borítottam be.
Néhány mondat még ide kívánkozik a power ledekrõl. Bár valószínûleg már mindenki tudja (kivéve, aki nem) de ezek a ledek egészen
kis méretûek, általában láb nélküli SMD kivitelûek. A hatásfokuk is nagyon jó, de messze nem 100%, ezért nagy áramok esetén
jelentõs hõt is termelnek, amit megfelelõ hûtõfelület segítségével el kell vezetni! Ellenkezõ esetben a powerled túlmelegszik és
tönkremegy. Tehát hûtõborda nélkül (ami egy fémlemez is lehet, vagy a lámpa háza) semmiképpen sem illik a powerledet többszáz mA-el
próbálgatni (persze 10...20mA-t elbír hûtés nélkül is). A led forrasztásánál sem árt gyorsnak lenni, mert a hosszú
melegítés is károsíthatja a ledet. |
Tehát kialakult az áramkör kapcsolási rajza, amit már meg is építettem, most már csak fotókat kellene felraknom :)
Egyelõre gyorsan elkattintok egy képet, de késõbb folytatom....

Sajna a bringára még nincs felszerelve, de dolgozom az ügyön :)
|